Egészség Bulgáriában
Az egészségügyi rendszer Bulgáriában a kilencvenes évek eleje óta összetett és elhúzódó reformfolyamaton ment keresztül. A Szovjetunió egykori műholdjaként az ország örökölte a Semashko modellt, egy olyan rendszert, amelyet állami monopólium, központosított tervezés és finanszírozás jellemez. Ebben a kommunista korszakban nem voltak magánstruktúrák az egészségügyi szolgáltatások nyújtására, nincs egészségbiztosítás, és a rendszert közvetlenül az állami költségvetésből finanszírozták, a karbantartásért fizették, általánosan hozzáférhető és ingyenes volt a betegek számára.
Az átmenet ebből az elavult rendszerből 1999-ben kezdődött. A kilencvenes években a magánorvosi praxisok némileg kibővültek, de a legtöbb bolgár a kommunista korú állami klinikákra támaszkodott, miközben magas árakat fizetett a speciális ellátásért. Ebben az időszakban a nemzeti egészségügyi mutatók általában romlottak, mivel a gazdasági válságok jelentősen csökkentették az egészségügyi finanszírozást.
A modern egészségügyi rendszer felépítése
Az ezt követő egészségügyi reformprogram a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapon (NHIF) keresztül bevezette a kötelező munkavállalói egészségbiztosítást. 2000 óta az NHIF az alapellátási költségek fokozatosan növekvő részét fizeti. A munkavállalók és a munkáltatók a fizetések egyre növekvő, kötelező százalékát fizetik, azzal a céllal, hogy fokozatosan csökkentsék az egészségügyi ellátás állami támogatását. A magán egészségbiztosítás csak kiegészítő szerepet játszik.
A rendszer decentralizált, az önkormányzatok felelősek a saját egészségügyi intézményeikért, és 2005-re a legtöbb alapellátás magánorvosoktól származik. A gyógyszerforgalmazás is decentralizált volt.
Halálozási és betegségi tendenciák
2015-ben Bulgária volt a harmadik legmagasabb a mortalitás Európában, 2015-ben 708/100 000 lakos. A négy európai régió, ahol a legmagasabb a halálozási arány a keringési rendszer betegségei miatt, mind Bulgáriában volt. A kétezres évek elején a fő természetes halálokok a szív- és érrendszeri betegségek (leggyakrabban a stroke), a rák és a légzőszervi betegségek voltak.
Az országban nagyon alacsony a humán immunhiányos vírus (HIV) előfordulási aránya. Bár 2003-ban a becsült előfordulási arány a lakosság kevesebb mint 0,1 százaléka volt, a 2000-es évek elején az új esetek száma évente nőtt. 2005-ben mintegy 86 új esetet jelentettek, így a hivatalos esetszám mintegy 600 volt, 2006 első felében pedig 58 új esetet jelentettek. 2010-ben 1 160 HIV-pozitív személy volt.
Az Euro Health Consumer Index 2015-ös felmérése szerint Bulgária volt az egyik olyan európai ország, ahol a leggyakrabban jelentettek nem hivatalos kifizetéseket az orvosoknak.
Kórházi kapacitás
A kétezres évek elején a kórházi rendszer jelentősen csökkent, hogy korlátozza a kórházaktól való függőséget a rutinellátáshoz. A 2007-es európai uniós tagság volt az egyik fő motivációja ennek a trendnek. 2002 és 2003 között a kórházi ágyak száma 56 százalékkal, 24 300-ra csökkent. A csökkenés üteme azonban a 2000-es évek elején lelassult; 2004-ben mintegy 258 kórház működött, szemben a becsült optimális 140-nel.
- Az NHIF az alapellátási költségek fokozatosan növekvő részét fizeti.
- A munkavállalók és a munkáltatók a fizetések növekvő, kötelező százalékát fizetik.
- A magán egészségbiztosítás csak kiegészítő szerepet játszik.
Ez a cikk több hírforrás alapján, mesterséges intelligencia segítségével készült, és szerkesztőségünk a szerkesztési elveink szerint ellenőrzi. Szerkesztői elvek · Hírtipp és kapcsolat
Hozzászólások 0